Társkereső sikertörténetek
Akik a Szívküldi társkeresőn találták meg szerelmüket.
Ildikó & Endre
Köszönet a hasznos oldalért!
Néhány, számomra nem túl szimpatikus levél után jött egy olyan, amelyre igaz, hogy egy hölgy írt, (így próbált egy ismerősének barátnőt találni), mégis felkeltette a kíváncsiságomat.
Újdonsült barátommal már az első közös levélváltásunknál éreztük a szimpátiát, és kíváncsiságot.
Hamarosan személyesen is megismerkedtünk, azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
Szeretjük egymást, együtt élünk, a kisfiamat is gyermekeként szereti.
Örülök, hogy éltem a lehetőséggel. Az életem így lett teljes. Mindenkinek kívánok türelmet, kitartást, egyszer megjön az igazi! Mégegyszer köszi a lehetőséget!
Diána & Gergely
Nagyon sokan írtak nekem, de egyikőjük sem felelt meg az elvárásaimnak. Összesen három randim volt, az első kettőt én választottam, a harmadikat azonban nem. Az első két randevú ugyan kölcsönös szimpátiával végződött, de nem alakult ki több. A harmadik randira 2014. április 15-én került sor.
Nagyon tetszettünk egymásnak, hamar egy hullámhosszra kerültünk. A következő találkozásunk április 26-án volt, és innen datálódik a kapcsolatunk kezdete is. Azóta is együtt vagyunk, sőt kicsit több, mint egy hónapja össze is költöztünk. A párom akkor talált rám, mikor már ki akartam magam törölni az oldalról. A tanulság, hogy soha nem szabad feladni, mert nem tudhatjuk, hogy mikor talál ránk a szerelem!
Judit & Tibi
Úgy gondoltuk, mi is megosztjuk a történetünket az éppen társukat keresőkkel, újabb példával szolgálva arra, hogy csodák márpedig vannak. Párommal 2013. január elején találtunk egymásra itt az oldalon. Én akkor már jó ideje keresgéltem, rövidebb-hosszabb megszakításokkal, Ő még csak néhány hónapja szánta rá magát, de mindketten úgy éreztük, hogy eléggé távol áll tőlünk a társkeresésnek ez a módja. Mégis adtunk neki egy esélyt – részben a család és barátok unszolására, részben magunk miatt is, hogy tudjuk, megtettünk mindent. Amikor elolvastam a bemutatkozását, mintha a saját gondolataim köszöntek volna vissza rám a sorai közül. Néhány levélváltás után úgy döntöttünk, találkozunk, hiszen személyesen sokkal többet megtudhatunk egymásról. Nem sok idő telt el, és azt vettük észre, hogy minden szabadidőnket együtt töltjük. Pár hónap után én és a két balkezem hozzáköltöztünk, Ő pedig ettől sem rettent meg, sőt, az egyre szaporodó törött tányérok és bögrék ellenére is egyre jobban szeretett. 2014 májusában, a születésnapomon megkérte a kezem. Még soha, semmire nem mondtam ennél boldogabban igent. 2015. július 17-én volt az esküvőnk. Jelenleg a nászutunkra készülünk, babát tervezünk, és napról napra egyre boldogabbak vagyunk együtt. Életem legjobb döntése volt, amikor azon a januári napon megírtam Neki az első levelet. Mindenkit arra bátorítunk, hogy merje megtenni az első lépést, még ha nehéznek is tűnik, hiszen – akármennyire közhelynek hangzik is – azok a bizonyos Csodák igenis léteznek! Hasonló élményeket, sok szerencsét és Szerelmet kívánunk minden Társkeresőnek!
Kinga & Gergő
Ezúton szeretném megköszönni alapjában az oldal létét, hiszen itt találkoztam életem legnagyobb ajándékával, Kingával.
Közel egy éve, hogy megismertük egymást, és szinte pillanatok alatt egymásba habarodtunk. Közös emlékek sokasága erősítette meg szerelmünket és a mai napig áldjuk azt a pillanatot amikor megismertük egymást ez év január 4-én.
Jóban, rosszban, komoly és bolond fejjel is elfogadjuk, sőt mi több rajongunk egymásért. Bízom és hiszek benne, hogy az elkövetkező évtizedek is ilyen összetartó boldogságban és egészségben fognak telni mindkettőnk számára!
Zsike & Pisti
10 hónappal az első levélváltásunk után a napokban megtartottuk az esküvőt. Bár nemigen hittem az efféle társkeresési formában, mégis megtörtént a csoda, és mindenkit csak biztatni tudok: ne adja fel, mert mindenkinek eljön akire vár!
Anita & Gábor
A Szívküldi oldalról írt nekem egy lány egy bájos levelet. Nagyon megtetszett, melyre azonnal válaszoltam is. Felvettük egymást msn-re, és mindig tudtunk színt vinni a másik napjába. Aztán az első találkozás dátuma is kezdett körvonalazódni. Esztergomban találkoztunk. A barátnőjével jött oda, bemutatkoztunk egymásnak, majd elindultam Anitával sétálni. Közben szó esett pár dologról, majd leültünk az egyik padra. Beszélgetés közben volt egy kedves gondolatom. Elpirult. És akkor finoman hátrasimítottam a szép haját, és a lehető legóvatosabban, legfinomabban kezdtem el közeledni az ajkaihoz... Kézenfogva sétáltunk tovább. Igenám, csakhogy lassan elkezdett cseperegni az eső, majd kicsivel később már szakadt. Szerencsére hamar találtunk egy kávézót, ahol el tudtunk bújni az eső elől. Itt már komoly vallomásokat is tettünk egymásnak, mert ez a nap várakozáson felüli volt, és mindketten szeretnénk komolyan gondolni egymást, hosszú távra tervezni. Jó egy órát tölttünk itt, majd elkísértem a megállóhoz Anitát. Én vonattal jöttem haza. Egy csodálatos napot tudva magam mögött, bízom a további szép folytatásban!
Marika & Áron
Megrögzött agglegényként éltem, magánéletet nem volt, minden időmet a munkámmal töltöttem. A barátaim unszolására feltettem egy elég vérszegény hirdetést legalább 20 társkereső oldalra. Megmondom őszintém, azért voltam csak ilyen vakbuzgó, mert azt hittem, hogy ezzel letudtam a dolgot egy életre, és reméltem, hogy a továbbiakban mindenki békén hagy majd. Szerencsére ügybuzgalmam megtetszett valakinek, a Szívküldin rámtalált, és az ujja köré csavart egy hét leforgása alatt. Minden képzeletet felülmúlt rámenőssége, négy hónapra az első levélváltás után már megtartottuk az esküvőt, s most kint élünk Maria otthonában Salzburgban. Ő restaurátorként dologzik, nem tud elszakadni Ausztriából, sajnos így kétlaki életet kell élnünk (addig mindenképpen, amíg családunk nem lesz).
Melinda & Attila
Tisztelt "Szivkuldi" vezetosege!
Ezuton szeretnenk koszonetunket kifejezni e csodalatos oldal letezeseert, ugyanis ha ez az oldal nem letezne, nem ismer(het)tuk volna meg jelenlegi "ferj-felesegge" valt kapcsolatunkat.
Harom evvel ezelott jelentkeztunk be tarskereso oldalukra es nem sokkal kesobb "rambukkant" mostani ferjem, akkor meg csak egy alom volt, ami valora valt.
A vilag masik oldalarol ismerhettuk meg egymast, ugyanis ferjem, Attila Ausztraliaban elt, en pedig Erdelyben.
Sorozatos levelvaltas, illetve szemelyes ismerkedes utan eldontottuk, hogy egymase leszunk, es Ausztraliaban, Melbourneben folytatjuk kozos eletunket. Tavaly juliusban hazasodtunk ossze, es nagyon boldog, szeretetteljes napokat elunk egyutt.
Mindezt a "Szivkuldi" tette lehetove. Ezer koszonet! Mindeg az emlekezetunkbe lesz e kivalo tarskereso oldal, kivanunk minden tagnak a mienkhez hasonlo boldogsagot.