Egyedül.....
Magányosan.....
Összetörve......
Egyszerűen üresnek,céltalannak látom az életemet......
Össze vagyok lelkileg törve.......
Úgy érzem hogy mindaz,amin keresztül mentem,életem végéig megpecsételte a sorsomat......
Képtelen vagyok úgy szeretni,hogy azt más is érezze,az érzéseimet nem tudom kimutatni......
Tudom,nem kellene ez érzéseimet,a valódi énemet eltemetnem magamba,de egyszerűen úgy érzem hogy olyankor vagyok a legsebezhetőbb......
Na és az összes hiba amit valaha elkövettem.....
Egy életen át el fognak kísérni és a nap minden egyes percében emlékeztetni fognak arra,hogy valójában egy lelketlen szörny vagyok......
És hogy soha sem lehetek boldog,mert mindig hibát fogok véteni,amivel csak a másikat fogom bántani.......
Bármit megadnék hogy az összes hibát jóvátegyem,amiket azok ellen követtem el,akok fontosak voltak számomra,akik olyannak szerettek és fogadtak el amilyen vagyok......
Tudom,nem vagyok tökéletes,rengeteget hibázok......
De egyszerűen úgy érzem hogy már nem akarok így élni,a tudattal hogy magányosan,egyedül és összetörve fogok meghalni.......
Szeretném ha tudnád,van egy 5 és fél éves fiam