Ugye nem komplikálom túl azzal a dolgokat ha csak annyit szeretnék az élettől , hogy valaki még várjon rám.
Várjon rám valahol, ahogyan én várok ő rá.
Merrefelé?
Nos, azt hiszem ez talán mindegy .
Lehet száz méterre a szomszéd utcában s lehet messzebb, sok kilométerre egy eldugott kisfaluban is.
Nem számít.
Csak annyit szeretnék még az élettől , hogy láthassam a nevetését , a csillogó mosolyt a szemében s érezhessem a nőt , a nagybetűs nőies nőt , a szerelmét s két karjának ölelését úgy mint egykoron ifjúként sok sok évvel korábban .
Ugye nem nagy kérés az élettől ? Ugye nem az ?
Kell lennie egy nőnek a nagyvilágban . Kell lennie valahol ! Érzem a zsigereimben , hogy van , hogy létezik , csak én nem találom .
Ha látja valaki , ha találkozna vele önök közül valaki aki olvassa ezeket a sorokat ,kérem szóljanak neki !
Említsék meg , hogy keresem őt !